Gyakorlati tanácsok kezdő diszkoszosoknak a

SZŰRÉSRŐL

Mint minden halfajnál a diszkoszhalaknál is nagyon fontos a jól működő biológiai szűrő.
Az édesvízi akváriumoknál maradva, a diszkoszoknál azért okozhat mégis több problémát a szűrés, mert ezek nagy testű, nagy anyagcseréjű halak, viszonylag nagy lesz a víz terhelése. Sokan elkövetik azt a hibát, hogy azt az akváriumot, melynek eddig kisebb volt a vízterhelése, és egy kis belső szűrő is megfelelt, egy az egyben átállítják diszkoszos medencének, a szűrés marad a régi. Vagy vásárol a lelkes akvarista egy jó drága vödrös külső szűrőt és meg is nyugtatja magát, a szűrés, így tuti, pedig ez egy nagy tévedés.

Nehogy valaki azt gondolja, hogy különleges és drága szűrőrendszer szükséges, ennek pont az ellenkezője igaz, szerintem az akvarisztika történetében mindig az akvarista által barkácsolt olcsó berendezések váltak be igazán, a gyári szűrők meg sem közelítik ezek hatékonyságát.
Saját tapasztalat kezdő évünkből, hogy amikor probléma volt a szűrés hatékonyságával, mindig jöttek a rettegett bőrbetegségek, ahogy a szűrést sikerült tökéletesíteni a bőrbetegségek ismeretlenek lettek számunkra, és elmondhatom, hogy bőrbetegségek miatt gyógyszert évek óta nem kellett a vízbe tennünk.

A biológiai szűrésről sok cikket lehet találni szakkönyvekben és az Interneten is, érdemes ezeknek utána nézni. Röviden a témáról annyit, hogy a halak ürítésekor mérgező ammóniák és nitritek keletkeznek, kívánatos, hogy az úgynevezett nitrifikáló baktériumok ezeket minél gyorsabban lebontsák, átalakítsák kevésbé mérgező nitráttá. Ehhez mindössze nitrifikáló baktériumokra, nagy szűrő felületre, lassú áramlásra, és megfelelő vízparaméterekre van szükség. A vízparaméterek melyben a halak jól érzik magukat, jó a szűrő baktériumoknak is, így velük nincs gond, maguktól felszaporodnak a szűrőben, egy- két hét alatt. A nagy felület azért szükséges, hogy a hasznos baktériumok milliárdjainak legyen hová megtapadni, a lassú áramlás pedig azért kell, hogy a baktériumoknak legyen idejük a vizet átdolgozni, (a gyors áramlás azért is káros, mert a baktériumokat elsodorhatja).

A diszkoszos medencékhez számtalan jó szűrési megoldás létezik. Egyik módszer, az akvárium üvegét átfúrják a felső vízszintnél, ez mint egy túlfolyó működik, a kifolyó víz egy csövön keresztül az akvárium alá elhelyezett szűrőakváriumba kerül, melyben terelő lapok és különféle szűrő anyagok vannak, a víz ezeken a szűrőanyagokon lassan áthalad, megtörténik a mechanikai és biológiai szűrés. A "tiszta" vizet egy szivattyú felnyomja az akváriumba, ez a körforgás megy folyton folyvást. A rendszer hátránya, hogy nagy a szűrő helyigénye és elég erős szivattyúra van szükség, mely képes felnyomni a vizet az alsó szűrőből a felette lévő akváriumba.

Másik módszer szintén egy nyitott külső szűrő, de ez az akváriummal egy szinten helyezkedik el (ezt használom a saját akváriumaimnál), az akvárium magasságával és mélységével pontosan egyező méretű, de igen keskeny (10-20cm széles) szűrőakvárium kerül az akvárium mellé, ez tele van tömve szűrőszivaccsal vagy perlonvattával, ez a 20-40 liternyi szűrőanyag biztosítja az életteret a nitrifikáló baktériumoknak. Egy kis szökőkútszivattyú nyomja át a vizet az akváriumba, egy szifon csövön pedig az akváriumból jön vissza a víz a szűrőbe. Előny, hogy a szivattyúnak alig kell magasság különbséget ledolgoznia, így egy kis 5W-os szökőkútszivattyú is elég egy 3-400 literes akváriumhoz. A rendszer lelke, a szifoncső, mely csak akkor üzemel jól, ha ki van légtelenítve, a légtelenítő csapocska beépítését és annak tömítését nagyon precízen kell megoldani, mert tömítetlenség esetén levegőt szív be és a keringés leáll. Hátránya ennek a rendszernek, hogy a vastag PVC csöveket nehéz eltakarni, és egy díszakváriumnál ezek nem nyújtanak szép látvány.

Ezt küszöböli ki a harmadik megoldás a talajszűrő, előnyös mert magában az akváriumban dolgozik és szinte alig látszik valami szerkezet. Ha kevés a hely az akvárium alatt, illetve mellette, ez a legjobb megoldás. Talajszűrőt lehet kapni a díszhal kereskedésekben, egyszerű és nagyszerű, az akvárium homokrétege alá kell elhelyezni, nem baj, ha nem az egész homokréteg, hanem csak egy bizonyos szakasz alatt van. (Szerintem fontos, hogy a diszkoszos akváriumban homok legyen, ne kavics, egyrészt ha a hal megijed és az ajzatnak megy nem okoz sérülést, másrészt a diszkosz szereti a kaját a homokban keresgetni fújkodni a homokot.) Levegővel működő gravitációs szivattyú segítségével a talajszűrő lassan áramoltatja a vizet a homokrétegben, az áramló víz oxigént is szállít, így kiváló élettér alakul ki a homokrétegben a milliónyi baktérium számára. A módszer hátránya, hogy a homok egy idő után összetömörödik és túltelítődik kosszal, ennek kimosása kissé macerás. Erre a problémára találták ki a klasszikus talajszűrők továbbfejlesztett változatát, ahol a víz áramlása fordított.

Ez a talajszűrő, kombinálva van egy vödrös külső szűrővel. A külső szűrő elvégzi a mechanikai szűrést és a tiszta vizet egy csövön keresztül lenyomta az akvárium homokrétege alá, ahol egy perforált lemezen keresztül jut a homokrétegbe, melyben lassan átáramolva jut a vissza az akvárium vízterébe. Ennek a rendszernek az előnye, hogy nem tömörödik össze a homok, nem halmozódik fel benne a kosz, hiszen ide már a szilárd szennyeződésektől megszűrt víz kerül, a biológiai szűrés pedig a homokrétegben ragyogóan végbemegy. A rendszer hátránya, hogy nem látszik a víz áramlási sebessége, hacsak nem építünk be áramlás mutatót a szűrő után a csővezetékbe. Tapasztalatom szerint csak az akvárium első részé alá célszerű tenni talajszűrőt, hátrább ahol a növények vannak, jobb ha nincs vízáramlás a homokban, mert a homokból kimosódnak a tápanyagok, és ezt nem díjazzák a növények.

Mindegyik említett módszerről írhattam volna sokkal részletesebben is, de nem az a célom, hogy szűréstechnikai regény szülessen itt, csupán rádöbbentsem az akvaristát a biológiai szűrés fontosságára. Ha ez nem megoldott a saját rendszerében, akkor bizony el kell kezdeni ezzel foglalkozni, meg kell keresni az irodalmat és meg kell valósítani az optimális rendszert a saját akváriumnál.

Van egy hiba amit több látogatóm elkövetett, panaszkodtak, hogy nem elég tiszta a víz, kiderült, hogy éjszakára leállítják a szűrőt, mert zavaró, csobog, ezt nem szabad. Az áramlás megszűntével egy óra alatt a baktériumok elfogyasztják az oxigént és megfulladnak, valahogy meg kell oldani, hogy csendesebb legyen a szűrő rendszerünk, de a szűrésnek folyamatosnak kell lennie.

Még annyit, ha az irodalom keresése közben a denitrifikációba botlanak és belemerülnek, ne szidjanak, hogy erről a szűrési megoldásról nem is tettem említést, ez már egy magasabb fokozat, mely működik, de hatékonysága állandó vita tárgya, hogy érdemes e vele foglalkozni az édesvízi akvarisztikában. Tény, hogy a denitrifikáló szűrők nélkül, részleges vízcserével is nagyon jól működnek rendszerek. Ennek ellenére a denitrifikációt egy nagyon izgalmas területnek tartom, de azzal később, csak a biológiai szűrés megvalósítása után szabad foglalkozni.