AZ 5. DISCUS CHAMPIONAT-ON JÁRTUNK DUISBURGBAN

2004 szeptember 30.-a és október 3.-a között rendezték Duisburgban az 5. Discus Championat-ot. Kétévenként tartják ezt a rendezvényt, mi 2002-ben nem voltunk, s már akkor elhatároztuk, hogy a 2004-es kiállításra el fogunk menni.

Rutinos "Duisburg látogató" Kovács István barátunk intézte a szállás foglalást, mi a térképeket szereztük be. Csütörtök reggel hat órakor startoltunk Veszprémből egy autóval, úgy számoltunk, hogy az 1260 km-t 10-11 óra alatt teljesíthetjük, mivel az út nagy részét autópályán tesszük meg, 130-140-es tempóval haladva, talán este hatra odaérünk. Optimizmusunk már az osztrák szakaszon kezdett elillanni, a sógorok sok helyen ekecselik az autópályát, ezeken a szakaszokon torlódás, ácsorgás, 10km/h csúcssebesség a jellemző. Ami furcsa, hogy építőket dolgozni nem nagyon látni, egy öt km-es, egy sávosra szűkített szakaszon egy osztrák munkás villáskulccsal húzogatja a szalagkorlát csavarjait, a legtöbb helyen meg sehol senki, a magyar autópálya építők talán nem is olyan lassúak? A Német autópályán is elkaptunk jó pár torlódást, itt meg felüljáró felújítás a sláger, így sikerült megdönteni vezetési csúcsomat, néhány 10 perces pihenéssel 15 órát vezettem egyvégtében, így 21 órára érkeztünk Duisburgba. Elcsigázott társaságunkat az dobta fel csupán, hogy Béri Miklós (aki sosem járt Duisburgban) olyan ügyesen navigált szállásunkhoz, hogy egy felesleges métert sem mentünk. Egyből megígértünk pár korsó sört neki, ha holnap ilyen ügyesen térképészkedik tovább és a kiállítási helyszínére így odatalálunk. Miki másnap ismét remekelt.

Kiállítási csarnok, bal szárny	Automata sórák keltető üzemben

A kiállítást a szokott helyen, egy nagy csarnokban rendezték, az előző ilyen rendezvénytől abban különbözött, hogy nem csak diszkoszhalak, hanem más díszhalak is voltak, de azért a diszkosz volt túlsúlyban. A versenyakváriumok vizét valahogy nem találták el, sok helyen enyhén vagy erősebben opálos volt a víz, (a képeken látszik is) ez a vízminőség elég sok halat megviselt, ezek besötétedtek, sarokba vonultak, az uszonyok vége már penészesedett. Néhány halnál kétségeim voltak az ügyben, megérik e a reggelt. A szívósabb halak azért elvoltak-mozogtak, de nyilván szebb színüket mutatták volna, ha jó a víz.

Érdekes volt, hogy valami kb. 3mm-es áttetsző színű műanyag granulátumot szórtak minden medencébe, hogy ez mi jót tett a vízzel azt nem tudtuk megfejteni, de nagy csodát biztos nem. A versenyhalaknál nekem azt tűnt ki elsőnek, hogy a vadonfogott felhozatal nagyon gyenge, alig láttam néhány szép halat. Tudni kell, hogy Kovács Pista a vadonfogottak szerelmese, mikor összefutottunk az első szétnézés után, arcára volt írva a csalódás (ennek aztán rögtön hangot is adott). A tenyésztett diszkoszok között viszont nagyon sok szép hal volt, ezekben gyönyörködtünk. Az eredmények még nem voltak meg pénteken, így sajnos nem tudtuk meg, melyikek nyertek. A kereskedők igyekeztek feldobni a standokat, volt elég látnivaló, szép sügeres és tengeri akváriumoktól a 20-30cm átmérőjű édesvízi rájákig. A háttereket forgalmazók kitettek magukért, igényesen berendeztek több akváriumot, a szikla felület, víz alatti fatörzs utánzat, illetve ezek kombinációja, ezek nagyon szép valósághű hátterek, szépek a színek, a növényekkel és halakkal impozáns látványt nyújtottak.

Kis csapatunk	Kiállítási csarnok, jobb szárny

Heiko Bleher biotóp akváriumai külön élményt jelentettek. Számunkra új technika az automata sórák keltető, ami igen érdekes. Most láttunk ilyent először működni, kis mennyiségben folyamatosan jutnak az artemiák az akvárium vizébe. Ez egy plexi szerkezet melyet be kell helyezni az akváriumba, az alsó csatlakozóra levegőt kell kötni, és beállítani, hogy egyenletesen buborékoljon. A keltető a szokásos sós vízzel és kevés sórák petével van töltve, eddig nincs is semmi új. Viszont a szerkezetnek van egy ága melyben nincs áramlás és kis perforáción keresztül a kikelt kis sórákok ki tudnak szökni, így kerülnek az akvárium vizébe. A bemutató akváriumba elevenszülők és kis vitorlások voltak, ezek tülekedve várták a perforáción keresztül kiúszó rákocskákat. A készült képen jól látszik a sorbaállás. Állítólag a fajsúlykülönbség miatt a sós víz nem nagyon keveredik az édessel (hát ???). Mindenesetre nagyon érdekes a szerkezet.

Nikecel dobozokat vittünk, hátha veszünk valami szép, megfizethető árú halat. Aztán nagyon gyorsan kiderült, hogy mi innen hal nélkül fogunk hazamenni. Abban a németek korrektek voltak, hogy az eladó halakra ráírták, hogy import hal, nem tették meg azt, hogy az olcsó ázsiai halakat Németországban tenyésztett halnak adják el. Viszont mi úgy döntöttünk, hogy 6-7cm-es 10-20 EURO-s halakért nem fogunk 70-80 EURO-t fizetni. Halvásárlás nélkül is lehet költeni rendesen, mert a műszaki cikkek nagyon olcsók, közvetlenül a gyártó cégeknél lehet vásárolni. Néhány példa: Redox mérőt 160 EURO-ért vettünk, ez átszámolva 40.000. Ft, itthon 83.000. + ÁFA áron mutattak hasonlót. Ozmózis vízlágyítók, PH és vezetőképesség mérők ára is nagyon kedvező volt. A fagyasztott kaják ára is meglepő, az a 907 grammos Golden Gate artemia, amit nálunk 4-5000 Ft-ér lehet megkapni, ott átszámolva 2.400. Ft volt. Olcsók a mangrove gyökerek is és nagy volt a választék. Szarvasagancs pár méretű gyökérből két darab bepakolása autónkba nem volt egyszerű feladat.

A visszafelé út torlódásai rémálomszerűek voltak, 17 óra alatt értünk haza. Összegzésként elmondhatjuk, mi a feleségemmel nem bántuk meg, hogy elmentünk, csak ne lenne ilyen messze Duisburg. Azoknak akik jól bírják az ilyen maratoni utazásokat ajánljuk 2006-ban látogassanak el a 6. Discus Championat-ra!

Izer László